Anyós sztorik

Egy nagyon aranyos kis esszé érkezett N.M-től, aki régebben küldte a Mese Habbal anyós történetet :D A párbeszédek között n+1 tipikus mondatra ráismertem.

“Láttam egy remek filmet. A címe: Lódító Hódító. Vagy valami ilyesmi, nem is ez a fontos. A lényeg, hogy abban az emberek képtelenek hazudni, mert nem fejlodött ki az agyukban ez a képesség. Mindig a frankót mondják. Így leírok egy gyakori telefon beszélgetést, ami köztem és anyósom közt szokott zajlani. Két féleképpen, majd rájöttök melyik – melyik.
Csöng….Csöng….( mármint a telefon)
Én: Háló!
Anyós: Szia, nem zavarlak
Én: Nem dehogy!
Anyós: Hogy vagytok, nincs semmi baj? A gyerek jól van? Mit csinált ma? Nem beteg, evett ma valamit? Voltatok a szabadban?
Én: Minden rendben van, jól evett, voltunk sétálni.
Anyós: Olyan rosszul eszik az a gyerek, aggódom érte! Jól felöltöztetted, ugye? ! Átjöttök majd valamikor?
Én: Persze, majd a hétvégén.
Anyós: Jöhettek bármikor. Nem kell valamit segíteni? Mert átmegyek szívesen!
Én: Nem köszi, ne fáradj, minden okés!
Anyós: Jó, szia, puszillak benneteket!
Én: Szia, én is!
MÁSIK:
Csöng….Csöng
Én: Hálló!
Anyós: Szia, nem zavarlak
Én: Nem zavarsz, tudtam, hogy te fogsz hívni, nem akartam felvenni, de akkor addig hívogatsz amíg fel nem veszem.
Anyós: Ez nem igaz, csak izgulok, mert veszélyeztetet a gyereket folyton a felelotlen viselkedéseddel! Hogy vagytok, nincs semmi baj? A gyerek jól van? Mit csinált ma? Nem beteg, evett ma valamit? Voltatok a szabadban?
Én: Csak te hiszed úgy, hogy a gyerek rossz evo, és igen voltunk ma csavarogni, csak nem szoktam mondani, mert akkor hallgathatom, hogy vigyázz a gyerekre nehogy megfázzon, nehogy elessen, nehogy a fejére essen egy cserép! Ja meg mert akkor kitalálod, hogy jönni akarsz velünk!
Anyós: Átjöttök majd valamikor?
Én: Kénytelenek vagyunk, majd a hétvégén.
Anyós: Jöhettek bármikor. Nem kell valamit segíteni? Mert átmegyek szívesen!
Én: Isten orizz!! Hajnalban keltem a gyerek miatt nem kell, hogy még te is fárassz!
Anyós: Jó, szia, puszillak benneteket! Illetve téged nem, mert utállak!
Én: Szia, én is!
Persze ezeket is csak az tudja humorosnak találni, akinek van anyósa!”

Köszönjük a vidám (inkább fekete humor) sorokat, én biza jót nevettem!

Hát már csak így járnak a sátáni anyósok… azonban ezen a címen egy cikk jelent meg a Nők Lapjában:

“Te mit szólnál, ha a leendő anyósod e-mailben oktatna ki az illemről? Azon akadnál ki jobban, amit kapnál, vagy azon, hogy a tanácsokat e-mailben kapod? Egy esküvőjére készülő lány helyett végül az internetezők osztották ki a házsártos családtagot.” (itt található a cikk)

Persze nem titkoltam, hogy nem vagyok oda meg vissza az anyósomért, de azért ebben a levélben van legalább egy icipici igazság.  Az, hogy pontosan mi is történt és mi nem tudja senki és természetes, hogy szeretünk egyik oldallal tartani. Az is lehet, hogy a menyjelölt kissé modern volt, és az is valószínű, hogy az anyós kissé ómódi. Az egyik mondata  azonban igaz, attól függetlenül, hogy anyósként mondta:

“..vissza kéne fogni az igényeidet, és beérni egy olyan szerény esküvővel, amit mindkettőtök jövedelme lehetővé tesz.”

Hát igen… ez mondjuk szerintem is így van.

Eh… ettől még közelről sem sátáni az anyós, csak teszi a maga dolgát és anyósként viselkedik :))

Érdemes elolvasni, még azoknak is akiknek rendes anyósuk van :D

Az anyós csapdája