Anyós sztorik

:D most meg mondhatni én voltam a türelmetlen, mert anyós felajánlotta, hogy készít az útra nekünk süteményt. Nyilvánvaló, hogy nem rosszindulatból tette, hanem kedveskedni akart, ellenben már két napja ott voltunk és kezdett az agyamra menni az egész. Kissé  nyersen utasítottam vissza, hogy “hát az nem lenne okos ötlet”, mire döbbent csend következett és éreztem, hogy háááát ez mehetett volna másképp is… De már szó kimondva, ez van. Igyekeztem elmagyarázni, hogy MIÉRT nem okos ötlet, de annyit ért mint a libafing. Az maradt csak meg a fejében, hogy én éheztetem a fiát, meg nem engedem, hogy egye az anyuka süteményét. Tulajdonképpen az egész mögött annyi van, hogy el akartam kerülni a felesleges zabálást. Ugyanis az orvos előírta, hogy le kell fogyjon  a férjem. Namármost ha 3 napig ül az autóba, akkor pont nassolásra nincs szüksége ipari mennyiségben. Egy kis csoki biztos lesz, de az 10 deka és nem 3 kiló cukor, margarin, liszt meg dió keveréke. Nem plusz pár ezer kalória, nulla mozgás mellé…

Azóta ma beszéltem először telefonon. A beszélgetés három negyede kihallatszott: vigyél sapkát, vegyél meleg ruhát, öltözz fel, ha fáradt vagy pihenjél és EGYÉL. Ne éhhez, mert azt nem szabad.  De a kaja részt legalább 3x kihangsúlyozta. Meg sok sok további “életben maradáshoz fontos” utasítás… Hát igen.. vannak emberek akik soha életükbe nem fogják fel, hogy a gyerekük már nem 2 éves…