Anyós sztorik

Az utolsó  hisztis viselkedése anyósnak úgy a nyár vége fele volt. Nem direkt nekünk hisztizett, mert mi nem voltunk ott, de a lányának nagyon betett. Onnan tudom, hogy áll a bál ott, hogy olyankor a sógornő naponta telefonál az öccsének és fél óra-órákat beszél erről. Csak tippünk van, hogy mi történhetett, mert végül velünk nem tudatták. Egy ismerős és emiatt kissé “riválisnak” számító baráti házaspár elmondta nekik, hogy jaj nagy az öröm feléjük, mert érkezik az unoka. Nem sokkal ezután anyós testvére jelentette be ugyanazt. Ott is esküvő meg unoka érkezése egybekötve. Mindez rettenetesen felborította anyós lelki békéjét, mivelhogy mi már néhány kijelentést tettünk arra való tekintettel, hogy mi nem fogunk esküvőzni, meg lakodalmazni.

Több napig folyt a cirkusz, ilyenkor anyós rettenetesen kötekedős lesz, vagdalkozik azzal aki épp kéznél van. Mire mi a legközelebbi hétvégén arra látogattunk, lecsendesedtek a kedélyek. A sógornőm szólta el magát… hogy “hát tudod milyenek az öregek, ilyen olyan terveik vannak, unoka… meg tudod na”… Ekkor valahogy felderengett valami, hogy talán az bökte a csőrét nagyon, hogy “lemaradt” az ő családja, hogy mi nem akarunk ebbe fejest ugrani, bezzeg mások…

Jelenleg szélcsend van. Igaz sok olyan dolog van amiről anyós nem tud. Ha nem tud, nem fáj.  Egy elég FONTOS dologról például: hogy időközben nemcsak afféle idézőjeles anyós lett, hanem rendes hivatalos papíros anyós. Mert arra a következtetésre jutottunk, hogy ha nyugodalmat akarunk ezen a jeles napon, akkor őket ki kell hagyni a buliból. Nem az én döntésem volt, nem kell szúrós szemekkel rám nézni, hanem közös döntés. Az esküvőnk napján reggeltől estig nem akartam azt hallani, hogy mit szabad és mit nem, hogy mit kell másképp csinálni meg hogyan. Hogy a frizura nem jó, a csokor nem jó, a ruha nem jó meg mittudom én mi nem jó… Így csak ketten meg két tanú elmentünk és aláírtuk a “szerződést”.  Az én szüleimnek még este elmondtuk, vigyorogva torta meg egy pezsgő kíséretébe, és örvendtek neki. Nem esett le a plafon, nem történt semmi, megettük a tortát és ezzel téma le van zárva. Hogy anyósomék mikor fogják megtudni, azt még nagy homály fedi.  Valószínűleg nem egyhamar értesülnek erről.

Szóval most szélcsend van. Ha mégis kiderül, eleve nagy háborúra számítok. Sőt azt is számításba vettük, hogy “kitagadnak a családból”. Ez van. Akkor így jártunk.